A kettőt a mai napig szeretik összemosni, főleg a médiában. De nem alaptalanul. Az emberi gonoszság sosem fogja megengedni, hogy egy ellenőrző hatalom nélkül, egymás mellett megférve tudjunk élni. Ha nincs, ami korlátozna, az állat sokakból könnyen elszabadulhat, mivel ha minden közös lenne, bárki, aki erőszakos, könnyen kisajátíthatna magának mindent. Lényegében maga a kommunizmus is az anarchizmus irányába haladt volna, de sosem valósultak meg ezek a gondolatok. Ezért is marad meg az anarchia örökké utópiának. Vagy mégsem?
Mi lenne, ha nem az egész világban valósulna meg, hanem csak kis közösségekben? Mondjuk, minden országban kikiáltanának egy kisebb várost vagy akár egy falvat, hogy mától hivatalosan anarchista lesz, és mindenki, aki jóakaratú, és hinne ebben odagyűlne. Persze a közösségnek is kellene valamilyen ellenőrző szervezet, akiket közvetlenül tudnának irányítani, mert az emberi gonoszság mindenütt jelen van. Talán még egy falunyi embert sem lehet itthon összehozni, akik valóban hisznek még az anarchizmusban?
Dániában egy hasonló elképzelés megvalósult. A "város" neve Christiania. Lényegében a 70-es években a hippik beköltöztek egy volt katonai laktanyába Koppenhágában. A mai napig a kormánnyal heves vitáik vannak. A hatóságok fő gondja a fűkereskedelem volt, mivel a hippi kultúrához hozzátartozott a marihuána. A keményebb drogokat mindig is tiltották. Az ott lakók különböző féleképpen próbálnak boldogulni. Vannak kovácsok, fafaragók, bicikliszerelők, pékek, galériák, boltok, bazárok, mozi, éttermek, kávézó, jazz és blues klubok. A terület lakóinak van saját színtársulatuk is. Az autókat betiltották, a lakosok többsége biciklin utazik. Saját rendfenntartó erejük van, akik ügyelnek a közbiztonságra. Az évek alatt rengeteg művész látogatta meg őket, szobrászok, építészek, festők. Egy német utazó csoport minden évben visszajár, és segít az épületek modernizálásában. Az egyik legnagyobb koppenhágai turistalátványosság, átlagosan évi félmillió látogatóval.